Ismét egy csodálatos nap! 

Kialudtam magam és, egyre könnyebb a japán mesterekkel a levelezés, kevesebb időm megy el rá. 

Ma elbúcsúztam egy időre az őzikéktől, vettem nekik egy nagy csomag csemegét, és 20 percig etettem kézből 3 aranyos őzikét. A végén az egyik megsimogatott a nyakával! 

Ettem egy nagyon finom grillezett makrélát, amihez rizsen kivül miszó leves is járt 850 jenért, és büszke vagyok rá, pálcikával ettem a szálkás makrélát! Most már tudok pálcikával enni. Vicces látnom, ahogy mi külföldiek pálcikával esszük a leveseket és japán módra szivjuk fel a tésztát, mig több japán a pálcika mellé kanalat is használ, a tésztát a kanálba ereszti, úgy eszi meg. 

Ma ebéd után munka, tanultam a japán nyelvet, feltöltöttem a képgallériákba a képeket, küldöm már őket a közösségnek, megválaszoltam a mailjeimet, a japán mestereknek is válaszoltam és kérdeztem is - van egy olyan érzésem, egy régebbi ismerős mesterrel is találkozom még. 

És délután hatra egy innen kissé távolabbi Sntó szentélyhez utaztam, mert Tradició van kérem - Nó szindarabot fognak ott előadni. 

Két óra várakozás után kezdődik az előadás, de nekem nagyon érdekes volt, hogy lehetett látni az előkészületeket, ahogy a Site (Főszereplő) még gyakorolta a mozdulatokat a táncához maszk és kosztüm nélkül, rengeteg tv társaság jött és kértek interjút a szinészektől, sok külföldi is jött, mellettem kinaiak álltak például. 

Az előadás ingyenes volt, azaz mindnyájan a templomnak ajánlottunk fel pénzt, illetve lehetett programfüzetet venni. 

A Kanze család volt megint, akikkel találkoztam, 2010.-ben is tokyoban az ő előadásukon vehettem részt. A Kanze család legidősebb, nagyon kedves arcu tagja konferálta fel a darabot, köszönte meg hogy eljöttünk. A Sinto pap felszentelte , megtisztitotta a szinpadot, ami maga a szentély volt! Most kisebb Nó szinpad lett belőle. Meggyújtották a fáklyákat, majd egyenként érkeztek a zenészek, mind maga elő tartva hozta az oltár elé a hangszerét és ott leborult vele, majd elfoglalta a helyét. Bejöttek a kórus tagjai is (mint a görög őkori drámákban, itt is van kórus) és a szinészek is, köztük a 12 éves fiú, a leendő új szinész.

A darab Nara történelméhez kapcsolódott, és a fiú vezette fel. A Site valóban képes a megvilágosodás közvetitésére. Velem szemben egy zen mester ült a szinpad másik oldalán - ő is érezte. Sajnos, a közönség nagy része erről mit se tud, esznek, vagy fényképeznek, pedig... itt megtörténhetne szinte bárkivel, aki képes átadni magát, ha máskor nem, a Site tánca alatt. 

A szinészek kellékesektől kapnak maszkot, a kellékesek a darab alatt hozák be a kellékeket és teszik fel a szinészekre például, minden előttünk történik. A zenészek adják a ritmust. Nekem mindig csodálatos élmény. 

Visszatérve, még dolgozom, például a blogot is irom, előtte egy hatalmas adag buddha-rament vacsoráztam, illetve a kétharmadát, mert lavórban hozták a hatalmas adagot - púpos a hasam, de legyőzött. 

Jó nap volt nagyon, holnap pedig ismét KURAMA!!!! 

Ez a bejegyzés sorrendben a Gndai Reiki hétvége előtt van közvetlenül. 

Nos, tegnap éjjel arra ébredtem, a hasam nem az igazi, gyorsan vacsoráztam és forró ételt...  És ahogy odatettem a kezem, azonnal dolgozott az energia, hihetetlen milyen hamar, sznte azonnal rendben lettem. 

Hálából ma ejtettem a Kyotoi programokat, ismét Kuramát választottam. Narából kijelentkeztem és elindultam a városa, ahol a mai program lesz, de Kyotoban betettem csomagmegörzőbe a holmim és elmentem megint Kuramára, ahol töltődtem tovább, majd rohanás vissza Kyotoba és Sinkanzennel abba a városba, ahol beteljesült, amiért jöttem. 

Majd holnap korán továbbutazom egy másik városba, ahol a Gendai Reiki képzés lesz. 

Örülök, hogy amikor a felavatás megtörtént, ismét több tanitványom megérezte. Eddig hárman jelezték sznte azonnal, hogy érezték...  A három angyal, ahogy hivom őket rég. 

Nem sokat irhatok erről... De irigyeimnek üzenem, van fotó is, a helységről, a szervezet nevével, ahol voltam. Utána vacsorára meghivott a mester és más gyakorlók is részt vettek. Kiváncsiak voltak  a gaidzsinra, aki 2007 óta nem adta fel. Elmondtam, jó reikit és dentó reikit kivánok tanitani. Sok fogásos volt a vacsora, tradicionális, sok mindent életemben először ettem. 

Amit irhatok - az avatási eljárás sokkal rövidebb, mint a nyugati - ám nagyon erős. Ahogy a mester lehivta az energiát, érezhető volt. Avatás után ugyanazt éreztem, mint mikor Bacskai Katitól kaptam - mármint hogy akkor utána este, most rögtön - hogy kilyukadt a tenyerem :-) Teljesen nyiltan beszéltek előttem arról is, melyik városban van új vezetőjük és ki az. 

Holnap és holnapután pedig Ashia városában leszek Gendai Reiki tanitói képzésen, majd a tájfuntól függ, merre és mikor megyek, merre szabad az út. Még Nikkóba, Kamakurába elmennék, Uenoba újra és megnézném szivesen a tokyoi tengerpartot is... 

Meglátjuk. 

Amiért jöttem, amiért annyi éven át fáradoztunk, dolgoztunk - bekövekezett!  De a Mature "mesterek" kedvéért, még a Gendai Reiki képzésre is elmegyek, Doi szenszei munkásságát őszintén tisztelem, és pár régebbi ismerőst is viszontlátok, úgy tudom. 

Kurama pedig - bárcsak már a tanitványaim és mestertársaim is itt lehetnének, együtt! Mostantól ezért dolgozom. 

Kyotoba délelőtti pihenés után délután indultam. A régi császári palotával illetve annak kertjével kezdtem. Hát, a Kyotoi mellett a tokyoi kert elbújhat.... Hatalmas ez a park, és bőven van hely ma is mindennek.  Hát igen, itt, a kultúra fellegvárában ma is igen tágas park áll. Ebben hatalmas sétákat tehettek a császári család tagjai, s az udvarhölgyek... mennyi titkos találka, mennyi boldog óra van e park történelme mögött!  Mlyen nagyszerű emberek éltek itt...  Sei Shónagon, a Taira család tagjai vagy Murasaki aki a Genji monogatarit irta ...  akkor, mikor még mi nyereg alatt puhitottuk a húst. 4 órát töltök el csak itt. Mivel esik, sok fotót nem készitek, a tájfun előszele megérkezett, nagyon felhős az idő, öt órakor már sötét van - ami nekem nagyon jó. Igaz,a Ginkaku-ji és a Kinkaku-ji templomok is már bezártak (arany és ezüst templom) de én valami másért jöttem. Busszal közelitem meg a vágyott helyet, korábban leszállok róla a sejtett célnél, a kivánt irányba haladok és befordulok egy mellékutcába, mintha szentélyeket keresnék. Ahová igyekszem, azt nyugati emberektől erősen védik. Felveszem az eltévedt túrista karaktert, látszólag irányt keresgélek, valójában haladok célom felé. többen "útba" akarnak igazitani, de most sajnos se angolul, se japánul nem érteni.... Hogy jó felé járok, azt a várakozó taxik jelzik számomra. Amikor egy kis utcában végre senki nem lát és már beljebb vagyok, átváltozok - elteszem a fényképezőt, a táskát a  vállamról a kezembe veszem és határozott léptekkel megyek a célom felé. Most olyan nyugati ember vagyok, aki tudja hova tart, mert meghivták.  És hamarosan meg is van, amit keresek, egymás mellett több is van, sorakoznak. Az árak 3 600 jennél kezdődnek kb, bizony ide nem akárkiket várnak. Amennyire lehet, a sötétben még jobban bebújok egy kapualjba, és szerencsém is van. Hamarosan, mindössze 12 perc várakozás után hozzám nagyon közel halad el két gésa! Mennek abba a házba, ahol várnak már rájuk. A tradició él, működik. Ezek itt valódi Gésák, nem a túristáknak a látvány negyedekbe valóak. Hamarosan előbújok, és visszafelé indulok, de a szivem ujjong - megtaláltam Kyoto szivét. Bizony, addigra este van, későn érkezem ma Narába, de megérte. Holnap, lehet holnapután is, sehova nem megyek a tájfun miatt, ma éjjel még bevásárolok holnapra ételt, italt, kv nem fog kelleni, és jön 1-2 teljes nap pihenés, illetve nyelvtanulás. A vonaton irom ezt a bejegyzést.  Kyotóból ez volt a legtöbb, amit kaphattam. 2008.-ban már voltam itt, és most úgy érzem, számomra ez a város is már teljes. Kurama is,  Tokyo is számomra teljes, kerek már. Kamakura, Nikko azok a helyek, ahová még visszavágyok. Természetesen, Kuramába bármikor vsszatérek. Mivel van még pár napom, gondolom Narát is bejárom alaposan. Hát akkor, jöhet kis pihenés, és otthon forró fürdőre is szükségem lesz - csuromviz vagyok és hideg van.  

Akármilyen fáradt is vagyok, ma jön KURAMA! A tájfun előtt megyek inkább. Pár óra alvás után mosás, száritás és indulás. Először Kyotóig, onnan metróval, végül busszal megyek.

Amiint leszálltam a buszról, rá 5 percre már körbeölel az energia. Hiányzott már, 2008.-ban nagyon feltöltött és évekig velem is maradt, de 2010 óta Orbanisztán húzásai felőrölték erőm egy részét - hisz nem lehetett többé épiteni, agyatlan lelkileg perverz sáskahad rombolta le a valódi értékeket.

De itt ez sem számit, egy kis országot tönkre tudnak tenni, anti.spirituális benyali országot csinálhatnak belőle, de a világ sokkal nagyobb.

A zarándokutat végigjárom, Mao-Son, Bishamon-ten és Kannon szentélye, de Josicune előtt is kifejezem tiszteletemet a japán mesterektől tanult formai szertartással és a bennem lévő szakrális szellemmel. Megkérem őket, segitsék azokat, akik lehetővé tették, ismét itt legyek. Mindazokat, akik támogatták, segitették 2007 óta ezt az ügyet. 

Áldást kértem a sok jó magyar Usui Shiki Ryoho tanitóra, akik tisztelettel állnak Usui útjához, és a Romániában élő magyar és román derék reiki gyakorlókra, tanitókra. Külön kértem a tanitványaim, a közösség vezetői és támogatóink számára. Külön Iványi Gábor és közösségük számára, hiszen ők a fő célpontjai a Szervilis Birodalomnak. 

Ahol 2008.-ban megérintett az energia, most is megteszi, nagy erővel - átadom magam, ezúttal egyedül vagyok, nem kell rohanni sehova. Több órát töltök az energiában. A szivcsakrám forró. Vajon megérzik most is tanitványaim, mint 2008.-ban történt? 

Az áldás megérint, fülembe súgja kétségeim eloszlatását, és megmutatja a következő évek útját - megvalósitjuk. 

Rengeteg reiki energia tölt el, minden lelki fáradtságom elmúlik, a testit is alig érzem. Annyi magas hegyet jártam be az eltelt napokban, gyakorlatilag pihenés nélkül - és birom, birja a testem. 

Kuramán vacsorázom, az utolsó busszal térek vissza. A vacsora 7 fogásos, tradicionális japán étel a vendéglőben. Szóba leves, Tempura, Rizs, lágy tojás, takuan és kétféle desszert amit kapok a gabonatea tea, a mugicsa mellé. 

Belül üvöltök a boldogságtól - IGEN!!!!!!!  

A villág várja Usui módszerét. 

Narába visszatérve, előbb egy japán férfinek segitek, mert rossz felé várja a buszt - hálás is érte, 10 percig elbeszélgetünk, mig megérkezik a buszunk. Itthon pedig, forró fürdő japán módra, és pihenés. 

Holnap de. lazitok, du. Kyotoba utazok, a  gyermekek ünnepe van,látni szeretném. Tudom, jön a tájfun, de lehet elmegy másfelé, vagy csak hétfőn jön meg - majd kiderül. Vészhelyzet esetén teszem, amit a japánok. Ha meg nem találkoznánk többé az életben, hát mindent köszönök és kérlek folytassátok. Ha 1-2 napg nem jelentkezem, még ne aggódjatok. Kyotóban tölteném az éjszaka felét eleve, mert a tradicionális  szellemiség itt még él, és este előbújik. 

Szeretettel ölellek mindnyájatokat! 

Nem tagadom, fáradtan érkeztem Japánba, és erős a program. De lehet, utoljára vagyok Japánban - ki tudhatja? 

Hajnalig dolgoztam az eddigi fényképeken, képgalériába telepitésén, és 12 óra után hagytam el csak a szállodát. 14.00 órára busszal Jagyuba érkeztem, figyelmeztettek, az útolsó busz 17.05.-kor indul vissza Narába. Három órám volt Jagyu bejárására. Először egy hegyi oltárt kerestem fel, majd a Momoji hidon át megkezdtem a túrát. Elsőnek a Jagyú család házát látogattam meg, majd a családi sirt ahol leróttam kegyeletem a Jagyú család hős tagjainak, a Jagyu Sinkage Ryu iskola mestereinek. Köztük az iskola alapitójának, aki puszta kézzel állt ki Tokugawa Iejaszu ellen annak kérésére és tenyereivel vette el tőle a kardját. És persze Jagyu Júbei sirja előtt is fejet hajtottam. Az energia megjött. 

Utána még a karddal ketté hasitottnak tűnő sziklához is eljutottam, még néhány neves helyszinre. A Jagyu korabeli hivatal épületébe már csak bekukkantottam, mert indult visszafelé a busz. 

Pár perc volt még a busz érkezéséig, egy helyi idősebb férfi és egy nő kiváncsi lett rám, elbeszélgettünk. Örömömre teljesen folyamatosan tudtunk társalogni, érdekelte őket honnan jöttem, merre megyek, miért vagyok itt, hol élek, egyedül jöttem-e? Nagyon aranyosak voltak, még a buszra szállásomkor is integettek, mintha régi jó ismerősök lennénk már. 

Narában vacsoráztam, Unagit rizzsel, azaz grillezett angolnát - imádom, és itt megfizethető is. Dolgozom még a képgallérián, majd lefekszem forró fürdő után, mivel holnap hosszú napom lesz, és előtte még ruhát is kell mosnom. 

Jagyu gyönyörű hely, nagyon köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, ide is eljuthassak. 

Nyolcadikán du. lesz Nó előadás is Narában, holnap is van, de nem érkezem addig még vissza. Marad a 8.-i előadás. 

Nagyon finom üditőt is találtam, szőlőlé Aloe Verával!!! 

Jagyú mára Nara közigazgatási része, de aért messze van. Gyalog megyek odáig, és ahogy közeledem, egyre fantasztikusabb a táj. Az idő hűvös, szeles, de mikor közel értem, kisütött a nap!  Csodálatos környezet, és nagyot dobbant a szivem mikor a Kuramához hasonló vizfolyást és vizeséseket megláttam. 

Ahogy egyre közelebb érek, érzem az energiát - és kissé megijedek. Még nem érzem magam erre késznek - túl fáradtnk érzem magam hozzá, vissza is fordulok, és a Narai templomok között mászkálok, őzeket etetek, és és egy szentélynél vásárolok kis ajándékot. 

Visszafelé busszal jöttem, mert hosszú órákon át sétáltam Jagyu irányába.

Ma ébredés után kijelentkeztem a szálláshelyről és Uenoig mentem a metróval. Ott kiállitották a jegyemet a Hikari expresszre, az egyik Sinkanzen szerelvényre Tokyoig. Uenoból a körvasóttal mentem tokyo pályaudvarig, ott megkérdeztem, lesz-e a vonaton net, mert a japán mesterekkel sűrűsödik a levelezés. Nem, nincs rajta, de a következőn van. Hát átirattam a jegyem és utána mig vártam, japán módra egy finom nagy adag ramen levest reggeliztem. 

A Sinkanzenen kellemetlen meglepetés ért - nem működött a wi-fi. Sokat látni útközben nem lehet, igy reikis hanganyagokat hallgattam útközben. 

Kyotoban átszálltam a Nara felé menő gyorsvonatra, azzal csak 45 perc volt az út. A csomagokkal gyalog indultam a szálláshely keresésére, elsőre meg is találtam, most 9 éjszakát itt leszek. 

A szálláson fürdőkád is van, japán rendszerű, előbb letussolunk, azután a kádban ejtőzünk a forró vizben.

És a szuper sokfunkciós japán Wc! 

Kicsit sétáltam még Narában, vettem másnapra reggelit, mert végre nagy alvást tervezek és pihenést. Lesz Nó előadás is, keresnem se kellett, a pályaudvaron ott volt az ismertető... Nó szinházba is eljutok hát!!!

Elég fáradt és kimerült vagyok már, de este még két fontos levelet japánul megirtam a mestereknek. Nagyon sokat segitenek. 

És akkor, most aludni fogok, jó nagyot! Uenoban végül nem sétáltam, mert induláskor esett az eső, nagyon. Majd leszek még Tokyoban! 

Nos, erről a napról túl sokat nem tudok mondani. Korán keltem, 9.00 órakor már a Nikkoi Onsenek felé tartó vonaton voltam. Több mint 2 óra múlva leszálltam, pár onsent felkerestem, hogy miért majd később kiderül - és mentem vissza az állomásra, átszállással Nikkóba érjek. 14.0 órára megérkeztem, ebédeltem, hires nikkoi Juba ételt kipróbáltam, majd keresgélni kezdtem a fontos helyeket....  Nem találtam, és a helyiek is sokfelé küldtek, igy mire odaértem a szentélyhez, a magas hegyek eltakarták a napot és öt órakor be is zárt... 

De nem baj, mert ha kell, sinkanzenekkel Kyotobol visszatérek Iejaszu sirjánál is leróni kegyeletemet. 

A japan rail pass érvényes. 

Este 20.00 után érkeztem meg Asakusába és ettem egy hatalmas Soba levest - amihez temprált rák, hal, rizs is járt, óriási adag volt, de mind megettem. 

Azután a narai szálláshoz az út megtervezése következett és az esti levélváltás a japán mesterekkel. 

Holnap költözöm, de lehet egy Uenoi kirándulás (Panda megtekintése az állatkertben) még belefér... 

Egy időre holnap búcsúzom Tokyotól. 

Ma reggel ébredés éés tisztálkodás után Kamakurába utaztam, japán történelmének egy időben ez volt a fővárosa. Kamakurában elsőnek a tengerpartra mentem, csodálatos látvány volt....   Utána a Nagy Kannon Templomba látogattam el és persze a Nagy Buddha kihagyhatatlan, a belsejében is volltam. 

Kamakura csodálatos valóban. Egy net kávézóban olasz kávét is ihattam, kedvenc Lavazzámat! Nem tudok többet erről irni, mert látni kell.... mindenesetre, kisvasúttal tértem vissza a vasűtállomásra, Kamakura felfedezése az erdei kirándulóhelyeivel, templomaival egy hét legalább, kényelmesen egy hónap. Talán még viszatérhetek ide....  Jó lenne. 

Siettem vissza, mert ma kaptam lehetőséget ruhamosásra a szálláson, kiteregettem és utána megvacsoráztam. Megterveztem a holnapi Nikkoi kirándulást még, és megnéztem a Hikari expressz indulásainak idejét. Azzal megyek majd Kyotoba holnapután... 

Kamakurában vásároltam a helyi közösségek számára füstölőket is. 

Este japán nyelvű reikis anyagokat hallgattam, ezzel is készülve a szakmai találkozókra, utolsó képzésemre. Azon gondolkodom, a célbaérés után mi jön? Mi változik? Minden japán út erős változásokat hozott... Hát rábizom magam erre az erőre, legyen, aminek kell majd. 

Korán keltem, reggeli után elindultam a találkozóhelyre, Tokió másik felére. Korán érkeztem, kicsit sétáltam majd a két japán mester, akik már régi ismerőseim, elkalauzoltak Usui mester siremlékéhez, ahol ismét leróhattam kegyeletemet. Utána együtt mentünk a Meiji parkba, most mindenütt bejártuk. Szerencsénk volt, egy esküvőt és egy Taiko dob koncertet is megtekinthettünk. 

Utána együtt ebédeltünk, megbeszéltük a további menetrendet. 

Miután elbúcsúztam tőlük, meglátogattam a 47 ronin sirját és a templomot ahol el vannak temetve, felmentem a Tokyo Towerbe és Asakusában a Skye Tree-re is. Be is esteledett rendesen, mire végeztem.  

Mivel nagyon elfáradtam, holnap a közeli Kamakurába utazok, Nikko keddre marad. Holnap mosnom is kell, kevés ruhát hoztam direkt. 

Fárasztó nap volt, de nagy lépés mindnyájunk számára. Közel már a cél.