Noha szabad országba távoztam "önkéntes" száműzetésbe - az alternativa a számomra mindig vállalhatatlan lelki korrupció volt, a diktátornak behódolás vagy éhenhalás - s bár elérhetőségeim változtak, páran megtalálnak, írnak arról, mik mennek a reiki név alatt Magyarországon. Ismét.  

Nos, itt nyilvánosan közlöm, nem érdekel! Ne keressetek ilyen üzenetekkel. 

Nem érdekel, a Szabó Gábor jikiden reiki shihan miket művel, a tanítóját értesítsétek róla, nekem semmi közöm Szabó Gáborhoz. Ő jó helyen van a Szervilis Birodalomban, és a Jikiden Reikiben is. Nekem pont elég, hogy egy magát reiki mesternek nevező, egyébként reiki oktató (aki előre leírt anyagot oktathat és kész) bíróságon kellett bocsánatot kérjen a valótlan és aljas rágalmaiért, amit neten álneveken gyáván terjesztett. Neki az igipapa meg társai a kollégája, nem én. Akkor kapta meg az útolsó esélyt, de csak azért kért bocsánatot formailag, mert már büntetőügy lett volna a tárgyalás folytatása, s ahhoz gyáva volt, vállalja a felelősseget mindazért, amit a neten azok ellen elkövetett, akik kezelték betegségeit szívből a közösségben, amiket ő nem tudott magának kikezelni. Szépen meghálálta, s tettei megmutatták valódi, rejtett énjét. Nem egyszer történt ilyen. Engem azóta nem érdekel, mit művel, ha a Jikiden Reikibe ez belefér, legyen. Hála istennek, soha nem voltam Jikiden Képzésen, ilyen emberrel egy szervezetben nem lehetek. Amikor meg álszent módon még a Gendai Reiki japán mestereinél is próbált hátba támadni, az csuda mókásan sült el, még büszkélkedett is raios, stb. havérjai körében, mit tett - Japánban meg jól kinevették érte, kapott egy gaidzsinnak való udvarias választ, nekünk meg nagyon szoros kapcsolatunk lett a Gendai Reikivel, vezetőivel, hála Szabó Gábor lekönyöklő-hátba támadó újabb akciójának. Ahogy a kanadai reiki mesterek előtt is sikerrel lejáratta magát. Ez a fickó az öngólok királya, s közben magát nemes reiki mesterként adná el... Hát persze, de Orbanisztánban ez a természetes már. Lehet, a magyar reiki világában is. Máshol egyszerűen genyóság és mélyen megvetett. Én meg csak nevetek rajta, valahányszor eszembe jut, hogy sült fel Japánban, pláne hogy első japán utam után ott volt, mikor elmondtam, Japánban mennyire máskép vannak a dolgok, és egy ilyen akciót hogy fogadnának, hisz tanítványaim tudták, vannak magyar "reiki mesterek" akik mindent megpróbàlnának, nehogy célba érjünk japánban - és persze ő próbálta aztán meg :-)  Magyarországon újra megpróbálja, viszaesőként kezelik, azon kívül meg reikis körökben mindenhol csak magát járatja le. 

Kálazi Ági dolgai sem érdekelnek. Tanúja voltam belső küzdelmének: tradícíó ami nehéz, vagy saját reiki, de magát akkor is tradicionális mesternek nevezni - és döntött, visszaútja nincs. Én tudom, ti is tudjátok hogy saját reikit visz, független reiki oktató, akiket meg be tud csapni hogy valami tradícíó lenne amit tesz, hát hajrá. Engem nem zavar, a közösségben őt is megismerhettük, távozása után lett igazán nálunk tradícíó. Addig sok mindent ő nem engedett. Inkább Kövesi Péterrel szövetkezett, a lelki korrupciót felvállalta, sokszor tetten értük, mennyire mások a szép szavak, de kettős mércét alkalmazott nem egyszer. A közösségben ami zavarta, a MATURE-ban egyáltalán nem, hiàba kértük segítségét kollégaként mikor a MATURE honlapján is a hazugságok jelentek meg Kövesi Péter stílusában, de persze névvel vállalás nélkül. Felelős volt és most is az érte, ő is vezető volt akkor, ma is olyasmi nyilván. Ezért nem érdekelnek az ő dolgai se, vele se járunk egy ösvényen. Amint ezt a döntést meghozta, elválltak útjaink. Amiket akkor mondott, nem tartotta be. Tanács: Amikor valakit a tisztaság zavar, legyen intő jel, az is ha a tanítványság abból áll, hogy hizelegni kell neki, utánozni őt, mert érzik ez jön be. Persze szavakban elutasítja, de tetszik neki. Ezt látod - menj onnan.  

Kövesi Péter, Kun István ügyei se érdekelnek. Lelkük rajta. Szó szerint. 

Nem érdekel a Kálazi-Kövesi érdekszövetség sem. A MATURE szervezethez sincs hálisten semmi közöm. 

Ha a Reiki komolyan érdekel és ott szeretnétek tanulni ahol biztos jó helyen jártok, keressétek Kardos Anitáék reiki iskoláját, a Fény Háza Reiki Kuckóban Szőcsik Laciékat, Vesztroczi Tibort, vonalát, Kaló Ernőt peldául, vagy olyan mestert, akinek nincs nagy neve, de alázattal áll a reikihez s nem köt szellemi kérdésekben saját jóléte vagy családjáé miatt sem kompromisszumot a sötét erőkkel. Ha az Usui szellemi iskola érdekel, akkor keresd a mi tanitóinkat. 

A világban a szervilis birodalmon kívül, már letisztult a Reiki helyzete, nem a látszatkeltéssel foglalkoznak a reiki valódi, elhivatott képviselöi, nem szavakban, hanem gyakorlatban élik azt s személyi kultuszra maguk körül nem vágynak, nem teremtik meg s nem hagyják kialakulni.

Nagy örömmel adom hìrül, hogy Simon Enikő Usui Shiki Ryoho Reiki Mester és még három Romániai reiki mester célba ért Japánban 2015 augusztusában, együtt, s ezzel korábban érték el a közös célbaérést, mint mi Magyarországról. Ők is megismerhették a tradícionális japán reikit, Mikao Usui eredeti módszerét, eljutottak a Kurama hegyre, kifejezték tiszteletüket Usui Mester síremléke előtt, eljutottak Kyotóba, Narába, Kamakurába, Nikkóba.

Teljesítményükhöz őszintén gratulálok az Usui Szellemi Iskola közösség nevében, s ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy Romàniában kétszer is vendégül láttak, s a közös gyakorlások is örök emlék velük.

Nincs lehetetlen, bebizonyították. Kívánom nekik, a sok anyagi áldozathozatal szellemiekben ezerszeresen térüljön meg, s kívánok erőt s kitartást nekik, csapatuknak.

Simon Enikőék ereje, kitartásuk, szorgalmuk, lelkesedésük csodálatra méltó s minden tiszteletet megérdemel.

Hálásan köszönöm nekik mindazt, amit eddig is tettek s a jövőben tenni fognak Usui mester módszerének megismertetéséért, magas szintű gyakorlásáért, a betegekért.    

A kezdetektől az volt a célom, ne egyedül érjek célba, és ne csak a Közösség. 

Hamarosan, remélem egy éven belül, hirt adhatunk a Közös Célbaérésről - és nem csak Magyarországról. 

Bár már elég rég ismerem az eredeti behangolási eljárást és engedélyem is van a használatára - megvárom társaimat, hogy együtt, egyszerre kezdjük el majd alkalmazni.Azt szeretném, az Usui Szellemi Iskola Közösség tanitói mind közvetlenül a japán mester tanátadási vonalára kerülhessenek. 

Addig is, mig ez bekövetkezik, mindenkinek boldogságot, nyugalmat és jó egészséget kivánok. Beleértve azokat is, akik akadályozni akarták, hogy ez megtörténhessen - nem sikerült, hiába álitották hogy lehetetlen a célt elérni - nekik az, nekünk nem. 

Usui mester módszere lenyűgöző, tiszta szivű emberek kezében igazi csoda. 

Nos, a franciák még a szálláson, de ma csendesebbek voltak. 9 órakor már kijelentkeztem és elmentem az utolsó beszerzéseket végrehajtani. De előbb még Ueno parkba visszamentem, a csomagok a ryokanban maradhattak. Uenoban elsőnek is a Tenkai által alapitott templomba megyek, mely korábban már elégett, de újra felépitették. Ez a park végétől is messzebb van, az ott szolgálatot teljesitő igen művelt szerzetessel kellemesen elbeszélgetünk. Uenoban az állatkertet is megnéztem ismét, a múltkor kihagytam a Pandát és a japán barátaim furcsállották - hát igen, itt most a Pandák a sztárok. Éppen alszanak, fittyet hányva a kiirt napirendnek, hogy 9.30-tól már reggeliznek... sok kisgyerek üvöltéssel próbálja őket ébreszteni, de hiába. Mig felkelnek, teszek egy kört, a sasokkal és a tigrissel is beérem. Nagy zsivaly adja tudtul, a pandák felébredtek. Annyi történik, lemásztak a fekvőhelyükről és az emberektől a lehető legmesszebbi sarokba vonultak, folytatni a szundikálást. A Gorilláknál is van sztár, a kis kölyök mindenféle szalmát gyüjt a fejére, illetve burkolja be magát velük fáradhatatlanul. Az állatkert után már a beszerző körút jön, sikeresen. Majd a reggel kiszemelt étterembe megyek,mert olcsó szusik, nigirik voltak reklámozva... tényleg olcsó, ás valóban olcsó húsnak.... Hát nem Jiro készitette őket, az biztos. Először is, a wasabijukból sokat tesznek a rizsre, mégse ragadt rá a halszelet, mind leesik, mikor a szójaszószba mártanám. Mert nem a rizst, hanem a halszeletet kell a szószba mártani, és ha jól dolgozott a szakács, akkor nem esik le - hát nekem leesnek. A polip ehetetlen volt számomra, hihetetlen rágós, ez nem volt megmasszirozva. Az ebit, a rákot szerencsére nem lehet elrontani. A vörös tonhal egész jó volt, és most a Jiro étterméből ismert zsiros tonhalszeletet is megkóstolom - az itt is drága - és az finom. Kárpótlásul egy másik helyen még eszek tempurát, rizzsel és miszó levessel.  Utána vissza a szállásra, felpakolok, elköszönök a vendéglátó tulajdonostól és irány a reptér. A földalattiból a vasúthoz vezető felfelé menő mozgolépcsőt javitják, a csomagom nehéz, lift nincs. Egyből odajön az egyik munkás és határozottan elveszi a nehéz csomagot és felcipeli, majd elnézést kér a kellemetlenségért... Még biztos ami biztos, a jegyirodán kicseréltetem a jegyem egy korábbi vonatra, biztos legyen elég idő a reptéren a beszálláshoz, meg még a telefont is le kell adnom. És utána indulás... Máskor szomorú voltam, ha elhagytam japánt. Most nem. Jó itt, de Thaiföldön is jól érzem magam nagyon, illetve tudom, még visszatérek ide tanitványaimmal párszor, talán ők is majd az ő tanitványaikkal, és más reiki mesterekkel is leszek még itt. Mi már itt is itthon leszünk. Társaimnak már nem kell majd a protokollal törődni, csak a legelején kicsit, s egyből a felszabadult belső körben vannak. Ez volt a cél.Még mindig nehéz elhinnem, hogy sikerült, ami oly régi álmunk volt, bizony joggal gondoltuk, tanitványainknak skerül majd vagy az ő tanitványaiknak... A Nagy Mű elvégezve. Most már nyugodtan történhet bármi. Amikor eljön az időm, úgy hajthatom örök álomra a fejem, hogy mindent elvégeztem.

A reptérre menő vonaton a cél előtt elbizonytalanodtam: Narita vagy Narita 2, ahol le kell szállnom? De a vonat kijelzőjén már meg is jelent, mikor, melyik terminálról indulnak a gépek, Narita az én célom. 

És most itt ülök a Naritai váróban, és jóleső érzés önt el...   Hát búcsúzom ezzel az érzéssel. 

A franciák korán kelnek, igy én is. Asakusában megveszem az ajándékok egy részét, majd kiballagok Uenoba a Sinkanzenhez - és a rakáta-sinkanzent kapom ezúttal! Alig 45 perc az út nagy része, át kell szállnom egy helyi vonatra Nikkóig, az már lassú. Most csodaszép az idő, egy vendéglőben ismét Yubát eszem, a nikkoi ételkülönlegességet, ezúttal rákkal és penne tésztával.

Utolsó teljes napom, hát kiélvezem.

 A szentélynél ezúttal azoknak mondok köszönetet, akikkel 2008.-ban találkoztam és segitettek sokat, például a logó tervezésével. Talán, ha nincs a logó, már nincs a közösség sem.... Majd a japán iskolák reiki mestereinek, gyakorlóinak mondok köszönetet gondolatban. Együkük elmondta, hogy mikor először találkoztunk, intuiciókat kapott jelenlétemben (kezdő gyakorló volt) : hogy reiki mester lesz, és még találkozni fog velem. És lám, mindkettő bekövetkezett. 

Mennyi csodában is van részünk, ha kitartunk utunk mellett....  Nikkó tényleg gyönyörű, Tokugawa siremlékéhez is felmegyek. Több magyar csoport is van itt. És a lépcsőkön el lehet fáradni, japán fiatalemberek se birják szusszal, de én a nagy táskám cipelve is már nagyon edzett vagyok. 

Ezt tényleg látni kell, idéntől 5 évig újitják fel ezt a parkot, templomokat. Itt veszek füstölőket. 

Visszafelé megállok Tenkai pap emlékművénél, ő volt Tokugawa tanácsadója, Tendai szerzetes, sok japán filmben szerepel. 

Azután ismét vonatozás, csomagolom az ajándékokat, berámolom a táskákat, megtervezem az utolsó napot, utolsó maileket váltom japánban a japán mesterekkel, kiállitották a Naritai reptérre a jegyem, szóval véget ért utolsó teljes napom 2014.-ben japánban. 

Remélem, hamarosan tanitványaimmal együtt térek vissza. 

Nincs hiányérzetem, noha 1-2 helyre a fáradságtól vagy a tájfunoktól nem jutottam el, de óriási élmény mindez igy is. 

Holnap, ismét repülőre ülök, de előbb még visszamegyek Ueno parkba. 

Pár dolgot észrevettem. Magyarországon már hidegfront érzékeny lettem, s az első japán tájfunnál is fájt a fejem, de miután Kuramán voltam - már nincs ez a probléma, azóta elmúlt. A másik a fáradság miatt 2-3 kávés napjaim voltak - s Kurama óta nem kell Kv. Testem is erős, érzem. 

Japánban nagyon jó a forró fürdők, a szállodákban is van ülőkád. A nyugalom, a higgadtság, a közlekedés... csodás. 

Hajnalban ideérkezett a tájfun. Gyakorlatilag átaludtam. Előző nap bevásároltam, ha egy napig nem lehetne utcára menni, és végre aludtam egy jót. Azután sétáltam Nara történelmi részén, ajándékokat vásároltam tanitványaimnak, akik még nem kaptak Japánból. 

Utána még kicsit pihentem, a lábaim fáradtak voltak, ezalatt jött egy kisebb földrengés, ami érezhető volt - kicsit belengett a hotel, az ágy hullámzott és már vége is volt. 

Ma főleg a japán mesterekkel való kapcsolattartás, levelezés volt amivel foglalkoztam, ez munkám legnehezebb része, kinek milyen stilusban irjak, kivel számitok egyenrangúnak, kinek jár a nagyon tiszteleti stilus, a tiszteleti stb.... és hát japán szövegszerkesztő, lassú wi-fi net, a technikai hátterem kezdetleges. 

De ezt is végzem, mert fontos, sok nyugati reiki mesternek nyithatja meg az utat, akik tisztelettel közelitenek a reikihez. 

Tudom, ezzel az úttal véget ér Japánban nekem a nehéz, a fárasztó rész. Ezentúl már, minden alkalommal csak élvezem Japánt - most egy hétig kemény munka következik. Holnap azért megint elmegyek Kuramára, nem tudok vele betelni, holnapután Narában maradok, készülök japán nyelvből, ismét a japán nyelvű levelezéssel foglalkozom és este Nó szinházba megyek, utána Kamakurába visszamegyek ha lesz hozzá erőm, pénteken Kyotoba utazom még városnézésre, majd a képzések következnek. 

Utána még egyszer Ueno és Nikko a tervezett programom. 

Fáradtan ébredek, éjjel még sok reiki érkezett.... igy még visszaalszom pedig Nikkoba mennék ... azután 9 órára összeszedem magam és kicsekkolok. Kyotoig megyek, közben eszembe jut, Shinoszakában is átszállhattam volna a Sinkanzenre - de mint később kiderül, mégsem baj hogy nem szálltam le.  

Mikor a tájfun miatt több millió japán változtat az utazási időponton, az bizony változásokat hoz. Csak a 13.00 órai sinkanzenre kapok jegyet... Nikko lefújva. A tájfunt átaludtam, de a Sinkanzennel utolérjük Shizuokánál. Le is hagyjuk. Esik, esik, Tokióban sétálgatok, csomagok a megörzőben. 

Ebédelek Ojakodont, ez tojásos csirkehusos hagymás rizses étel, a gyerekeimnek otthon készitettem néha én is. A különbség, itt nyers tojás is rá van ütve, mert erre nem szalmonellások, és igy is eszik. Finom. 

Azután elballagok a szállásra, ismét Aszakuszában vagyok, és holnap van az utolsó teljes napom Japánban ezen az úton. Vettem holnapra azért jegyet Nikkoba és vissza.... gondolom, itt is átalszom a tájfun közepét, éjjel jön meg.

Hát, ma ennyi - még sosem voltam esőben illetve tájfunban. Itt volt az ideje! A cipőm is csuromviz. A szálláson egy francia csapat van, nem hangosak csak nyüzsiznek sokat. Aludni megint nem sokat fogok... 

 Hú, kora reggel kelés, kicsekkolás, Sinkanzen majd egy másik gyorsvonattal száguldás a városba, ahol a Gendai Reiki képzést tartja Doi szenszei. Az állomáson azonnal megtalálom, merre kell mennem, de biztos ami biztos, egy régi ismerősöm aki mester is, vár rám. Együtt megyünk a képzés helyszinére, útközben több reiki mester csatlakozik hozzánk, és nini! Egy tegnapi ismerős is. Láthatólag tényleg van átjárás az eredeti szervezet és a gendai reiki között.

 És macuri van, ünnep, amit meg tudunk nézni, az előkészületeit, még van rá idő.

A képzés pontosan kezdődik.  Előtte elmondják, bármikor lehet inni, wc-re is ki lehet menni előadás közben, nem gond.

Doi szenszei preciz előadó.

Szinte hihetetlen - ismét, 24 órán belül másodszor is japán reikis képzésen vagyok, amit japán nyelven hallgatok, kommunikálok - mégis természetes valahogy, hogy itt lehetek.Tanitványaim miatt fontos, hogy a tanátadási vonalat odahaza senki ne vonhassa kétségbe.  És minden eredeti gyakorlatot itt is megmutat Doi szenszei. E képzésen egyedül vagyok külföldi.  A japán mesterek kitüntetnek figyelmükkel, folyton Doi szenszei mellé ültetnek. Itt az elkötelezett munka éveken, évtizedken át - nem hátbatámadást, nem lekönyöklést, hanem elismerést vált ki. Gratulálnak hozzá, hogy japán nyelven tanulok itt, japánul is néha nehéz követnie egy japánnak is Doi szenszei előaádást, s látható rajtam a sok évnyi tanulás eredménye - egész nehéz mondatokat is megértek. Igaz, a második nap utolsó másfél órájára elfáradok, de 4 japán mester magyaráz gyakorlás közben. 

Az első nap után meghivnak egy közös vacsorára - jaj szegény pocim, még lehet a tegnapi szasimi stb. benne van... De boldogan mondok igent. Itt mi magunk rendelünk ételeket, és amiket rendelünk, megosztjuk a többiekkel, igy ez is sok fogásos étkezéssé alakul. 27 után már nem számolom, persze ezek falatok. Kiváncsiak, a magyar mit rendel, mi izlik nekem - okonomijakit kérek, jakitorit (sült csirke) és szasimit. Hajnali négykor nagyon fájt a hasam, de a reiki hamar rendbehozta. Túlettem magam, de végig birom a vasárnapi képzést is. 

Vasárnap reggel, ahogy a képzésre megyek, végigveszem az út állomásait: 

1994, találkozás a rekivel.

1996, Reiki II, Mesterem őszintén elmondja kétségeit: A reiki fele hiányzik, 2 szimbólum biztos nem eredeti, és óvodás szinten van nyugaton a reiki sokszor előadva, sok "mester"-rel gond van. Ekkor döntöm el, ezt a szellemi utat választom a tradiciós utakból, mert egy tradiciót helyreállitani nehezebb feladat, élővé tenni, mint egy élő tradicióban a mester szintet elérni.

1997, Reiki mester leszek Shiki Ryohoban, és kapom az intuiciókat - nem igaz, Usui mindent elégetett és vannak irásos feljegyzések is. Fogadalmat teszek, megtalálom őket, ha lehet, helyreállitom a tradiciót a reikiben. 

2002, első tanitványom és a rekimesterek.hu oldal inditása. 

2005, szakdolgozatom a rekiről, Usui eredeti kézikönyve alapján, kisérlet az Usui Shiki Ryoho helyreállitására. 

2007: Shiki Ryohoban félsiker, a megtisztulásra létrehozott egyesület az ellenkező irányt veszi fel, a "mesterek" átmentése, túlélése a cél. Kilépünk. Megalakul az Usui Szellemi Iskola Közösség. 

2008: Az első nyomásgyakorlások a Mature "mestereitől" - nálunk se lehessen más, mint ott - de megüzenjük, mi csak reikivel gyógyitunk, és csak japán mesterek útmutatásait fogadjuk el. Az első japán út, ahol Evelynel minket elkülönitenek, mi a tradicióval ismerkedünk, másik 4 fő Jikiden Reiki I-II képzésen vehet részt.

2009: I. letisztulási folyamat a közösségben. A Gakkai irásos útmutatásait megkapjuk. 

2010: Második japán út, és minden japán reiki iskolával sikeres kapcsolatfelvétel. Volt Gakkai tagok mutatják be a Gakkai gyakorlatait. A 2. letisztulási folyamat a Közösségben. 

2011: Kezdődik a politikai támadás a közösségünk ellen, a Gonosz végső rohamra indul. 

2012: Az utolsó hiányzó gyakorlat anyagát is megkapjuk. Meghivás az eredeti rendszer képviselőihez Japánba, anyagi okokból csak most került sorra. 

2013: A közösségben teljes a gyakorlás, Usui eredeti rendszerére átállunk. 

2014: Utolsó lépés, az eredeti behangolási eljárést hivatalosan is ismerhetjük már. Célba értünk. 

Nos, a hivatalos tanátadási vonalunk már a következő: 

Usui-Taketomi-Koyama-Doi

A Gakkai első, harmadik és hatodik elnöke és Doi szenszei.

Mind a Gakkai tagja. Kedves Gyakorlók, eredeti legnagyobb célkitűzéseinket teljesitettük! KÖSZÖNÖM! A Gonosz legnagyobb tombolása, árulások, hátbatámadások ellenére, japánba irt lejárató szándékú levelek ellenére - célba értünk. 

Verheti a hátsóját mind a földhöz már, hiába, aki akadályozta. 

Ennek a kitűnő csapatnak nem volt akadály. 

És ismét elmegyünk vacsorázni, együtt a képzés után. 

Két egész napi japán nyelvű képzés után kicsit nehéz,  van amikor nem jut eszembe a város ahol nyelvet tanulok - de békén hagynak és hamarosan, 10 perc szünet után visszatér a beszédkészségem. Doi szenszei nagyon kedves, a tanfolyam ebédszünetében is odaült ahol voltam és együtt ettük a bentot, ő is azt hozott, én is, mások is. 

Polipot is ettem, hatalmas lett a hasikám...  remélem, holnapra feldolgozza a szervezetem a sok nyers halat, stb. Gratulálnak hogy ügyesen eszek pálcikával, hogy japánul ennyit már értek, milyen nehéz lehet - itt a teljesitmény mindig tiszteletet vált ki, nem lekönyöklést, hanem őszinte elismerést. Ez egy ilyen társadalom. 

Olyan étteremben voltunk, ahol kifejezetten Hirosimai éttelek szerepeltek az étlapon.

Azután megérkeztem új szállásomra, közben visszautasitottam pár japán hölgy esti programajánlatát (édes lesz, élvezni fogom - igérik) és a blogirások stb.után lefekszem. A tájfun holnap jön ide, én meg indulnék tovább. 

Életcélom, vállalt életfeladatom teljesült. Köszönöm. Megyek aludni. 

Végre van egy napom Narára.... Bejárom a tavak környékét, csodálatosan süt már a nap, a parkokat is bejárom, sok sok özet megetetek én is. Ahol lehet kapni csemegét számukra, ott szoktak is állni és orukkal finoman megböknek: Ott lehet nekem ennivalót venni, jelzik.

Sokat gyalogolok a parkokon át, sok km-et egy szentélyig, ahol holnap lesz NóGaku előadás.  Kedves idős japán házaspár gondozza épp a szentély kertjét, borzasztóan örülnek, én is eljönnék Nó előadásra. 

Ishikawa Goemon szentélyénél irom meg Iványi Gáborék számára a védelmező kérésemet. És ki is függesztem. Remélem, megpróbáltatásaik véget érnek. 

Estebédelek, grillezett angolna rizzsel és Udon leves, amit választok.

Este megválaszolok pár japán levelet, és korán lefekszem. Ideje egy jó nagy pihenésnek.

Köszönöm, özikék, ezt a csodás napot nektek!   

Ma ismét Kuramára indultam. Felkerestem a helyet, ahol töltödni szoktam, egy órányira a falutól. Nemrég tudtam meg, volt tanitványom aki érezte hogy ott vagyok, érezte az energiát, mert nekik küldtem valóban ezúttal. A hely gyönyörű. Sokat állok itt, ám nagyon hideg van és indulni kell vissza. 

Ez a nap is főleg a japán nyelv gyakorlásáé. Korán lefekszem, mert holnap költözős napom lesz. 

közeledik egy újabb, igen erős tájfun is. 

Ez a nap is olyan, átélni kell.... Alig várom, mestertársaimmal együtt legyek itt hamarosan ismét. 

Szavak most nem jönnek - jó igy.