Nem tagadom, fáradtan érkeztem Japánba, és erős a program. De lehet, utoljára vagyok Japánban - ki tudhatja? 

Hajnalig dolgoztam az eddigi fényképeken, képgalériába telepitésén, és 12 óra után hagytam el csak a szállodát. 14.00 órára busszal Jagyuba érkeztem, figyelmeztettek, az útolsó busz 17.05.-kor indul vissza Narába. Három órám volt Jagyu bejárására. Először egy hegyi oltárt kerestem fel, majd a Momoji hidon át megkezdtem a túrát. Elsőnek a Jagyú család házát látogattam meg, majd a családi sirt ahol leróttam kegyeletem a Jagyú család hős tagjainak, a Jagyu Sinkage Ryu iskola mestereinek. Köztük az iskola alapitójának, aki puszta kézzel állt ki Tokugawa Iejaszu ellen annak kérésére és tenyereivel vette el tőle a kardját. És persze Jagyu Júbei sirja előtt is fejet hajtottam. Az energia megjött. 

Utána még a karddal ketté hasitottnak tűnő sziklához is eljutottam, még néhány neves helyszinre. A Jagyu korabeli hivatal épületébe már csak bekukkantottam, mert indult visszafelé a busz. 

Pár perc volt még a busz érkezéséig, egy helyi idősebb férfi és egy nő kiváncsi lett rám, elbeszélgettünk. Örömömre teljesen folyamatosan tudtunk társalogni, érdekelte őket honnan jöttem, merre megyek, miért vagyok itt, hol élek, egyedül jöttem-e? Nagyon aranyosak voltak, még a buszra szállásomkor is integettek, mintha régi jó ismerősök lennénk már. 

Narában vacsoráztam, Unagit rizzsel, azaz grillezett angolnát - imádom, és itt megfizethető is. Dolgozom még a képgallérián, majd lefekszem forró fürdő után, mivel holnap hosszú napom lesz, és előtte még ruhát is kell mosnom. 

Jagyu gyönyörű hely, nagyon köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, ide is eljuthassak. 

Nyolcadikán du. lesz Nó előadás is Narában, holnap is van, de nem érkezem addig még vissza. Marad a 8.-i előadás. 

Nagyon finom üditőt is találtam, szőlőlé Aloe Verával!!!