Másik nagy kedvencem Tokyoban az Ueno Park. Négy év után ismét sétálhattam hát itt is. Annyi változás történt, már itt is megjelent a Starbucks Cafe. 

Mivel első nap telefont is béreltem, most spórolós napom van étkezés tekintetében. Boltban veszek ebédet, vacsorát, csak egy csokival bevont banánnal csábultam el. A parkban ettem meg az ebédem, s egyből ott is felejtettem a kölcsönkapott fényképezőgépet. Fél  óra múlva vettem észre hogy nincs meg, visszasétáltam és persze ott volt, ahol hagytam, már mások ültek ott de senki nem vitte el. Ezt is imádom Japánban.

Megnéztem az állatkertet is, most a panda medve a szár. Nagyon szeretem, hogy az állatkertben ahol lehet, nem rácsokkal oldják meg az állatok tartását. Például a mosómedvéknek 3 fájuk is van, de csak a középsőre tudnak felmászni, arról nem tudnak sehova kimászni - a másik két fa törzsére egy bizonoyos magasságban mászásgátló csikot tesznek, mert azokról már kimászhatnának. A páviánok sziklái is a távolság miatt nem ugorhatóak át. Igy az állatok sokkal szabadabbnak érezhetik magukat. Nagy örömömre sok tájékoztató leirást már megértettem. 

Jó volt ismét e parkban sétálni, a csónakázó tavat is meglátogattam - ám mivel K. szenszei-el még a pontos idejét a holnapi találkozónak le kellett leveleznem, visszajöttem a szállásra négy órára, s márt vár is a mester levele.

Holnap tehát 11.00 órakor találkozunk egy metróállomáson és K. szenszei valamint B. szenszei együtt kisérnek el Usui mester sirjához. 2010.-ben ismertem meg őket személyesen és azóta is tartjuk a kapcsolatot. A holnapi találkozás után legközelebb Kyotoban lesz találkozóm esetleg még a nagy tekintélynek örvendő G. szenszei-el, az ottani közösség vezetőjével, majd már a Kurama hegyi program következik és a teljes felavatás Usui szenszei eredeti Dentó Reiki szervezetének mesterétől. Utána pedig még elutazásom előtt a Gendai  Reiki tanitói felavatását kaphatom meg az iskola alapitójától, Doi szenszeitől. 

Igy hát, ma is a japán nyelv gyakorlása következett, készülök a holnapi napra. 

Szeretem Tokió ezen történelmi negyedét. Ma du. kettő óráig aludtam igen jóizűt. Végre csökken az alváshátralékom. Utána 3 fogásos ebédet ettem egy kisvendéglőben, 750 jenért - teával. Ez 1800 ft.-nak felel meg. Azután elmentem az Asakusai templomhoz, a történelmi kis negyedbe, ahol olyan jól éreztem magam 2010.-ben is. Megnéztem, milyen ajándékokat tudnék venni tanitványaimnak, azoknak akik még nem kaptak japánból szuvenirt. És hogy milyen áron. Összesen 20 000 jen áll rendelkezésemre, egy részéből japán füstölőket tervezek vásárolni a megmaradt közösségeknek és külföldre települt - települő központoknak. Most még nem vettem semmit.

Sok japán napernyővel védekezik a 27 fokos időben - nekem a thai 37 fok után ez könnyű dolog. 

15.00 órától tanulom a nyelvet, mert holnapután már japán mesterekkel találkozom, kezdődik a program szakmai része. 

Ez a nap a pihenésé, tanulásé. A holnapi nap hasonló lesz, esetleg Ueno parkba kirándulok csupán - első a feladat. Ahhoz pedig 2 nap alatt a japán társalgásban fejlődnöm kell, sokat! 

Azért az első sikerélmény megvolt. Élőbeszédben csak japánban van részem. Érkezésemkor a szállásadó nem volt hajlandó japánul beszélni velem, megérkezésemkor még gondom volt a helyes mondatszerkezettel. De ma délben elég összetett dolgot kérdeztem meg, nem egyszerű nyelvtannal és japánosan - és a válasz is japánul érkezett, már igy kommunikálunk - hát fog ez menni, remélem. 

Hajnali 3.00 órakor indultam a Bangkoki Hotelből és 4.00 előtt már becsekkoltam. A gép 6.00 órakor indult, volt időm megreggelizni, kávézni a reptéren. 

Tokyoba helyi idő szerint 14.00 órára érkeztem meg, és elöntött a hála, ismét, már harmadjára itt lehetek. Beszereztem három hétre bérléssel japán telefont, kiváltottam a japan rail passt, ellenöriztem hogy a 4 évvel ezelőtt használt SUICA kártyám működik-e? Működött, kiderült 10 évig jó...  Feltöltöttem 1 000 jennel egyenlőre. Sajnos a thai mobiltársaság nem állitotta be a rooming lehetőséget, ezért volt szükség bérlésre.

A Narita Expresszel érkezem meg Tokióba, majd a körvasúttal Uenoba mentem, onnan Asakusába a szállásomra, amit már hónapokkal ezelőtt kiválasztottam. igazi japán stilúsú, Ryokan, tatamin alszom. Addigra már 18.00 óra volt, a  reptéren 2 órát eltöltöttem, és onnan Tokió még egy óra volt vasúttal. 

Bizony, már el is felejtettem, milyen mikor bejön egy modern vonat az állomásra óra harmincra és 10 perc alatt kitakaritják, átforditják az üléseit és már indulhat is utasokkal. 

A böröndöknek külön helye van, a vonaton valóban van wi-fi is. Csak nem tudom hsználni... nincs hozzá azonositóm.

Tokyo nagyon szép, tiszta, a közlekedés is sokkal nyugodtabb, biztonságosabb mint Bangkokban volt. 

Vacsorára a kedvenc tempurás rákot ettem, rizzsel, miszo levessel - hát itt vagyok! Megérkeztem. Készen állok - remélem. A japán mestereket értesitettem arról, más lesz a telefonszámom japánban, mint eddig volt. 

És akkor ideje egy nagyot aludni, holnap pihenek, nem utazom sehova. 

Köszönöm a három hét krónikánk számára a blog lehetőségét.

Fodor György vagyok, és a következő három hétben itt fogom közreadni, hogyan érünk célba Japánban, hogyan teljesedik be az, amire sokan azt mondták - lehetetlen, nekem viszont tudatosan vállalt életfeladatom lett és az Usui Szellemi Iskola Közösség egyik, sőt legfontosabb alapcélja, melynek elérését magam is csak sokkal későbbre vártam.

Mire e sorok megjelennek, a Dentó Reiki tanitója vagyok, tehát valóban teljes joggal mondhatjuk már, a formális összes követelmény teljesitésével, hogy az Usui Szellemi Iskola Közösség célba ért, a Tradicionális Élő Reiki iskolái közé tartozik. A szellemi, spirituális követelményeket rég teljesitettük. A formai 2012 óta anyagi okokból húzódott - nem tudtunk Japánba utazni, a kormány elvette a nekünk az adózók által felajánlott pénzeket a betegek ellátására, és mindent a betegkezelések fenntartásának rendeltünk alá. 

Nem én vagyok az első, aki célba ér. Előttem már minimum két nyugati embernek is sikerült.  

A cél, amit felvállaltam, az Usui szellemi út ás gyógymód, az Usui szellemi módszer teljes eredeti rendszerének megismerése, a Dentó (tradicionális) Reiki megtanulása lépésről lépésre a kezdetektől, gyakorlása, őrzése és ha méltónak találnak rá Japánban, továbbadása arra megfelő emberek számára, Usui mester és eredeti szervezetének útmutatásai szerint. Most már, 2010 után mikor először kaptam meg a hagyományos eljárással a felavatást, hivatalosan is tanitóvá avatott japán mesterem 2014 október hónapjában.   

Vállalásom túl is teljesitettem, hiszen az eredeti szervezet mai napig nem csak őrzi hanem kutatások alapján fejleszti is a módszerhez tartozó praxisokat. Usui mester három praxist adott át utódainak - ma csaknem 30 áll rendelkezésre, és ezeket már megismerhettük korábban. Tehát nem csak az Usui életében gyakorolt praxisokat ismerjük, hanem az általa alapitott szervezet mai napig is tartó elkötelezett munkájának eredményeit. 

Azért nem fogom megirni, melyik városban, pontosan melyik nap és kitől kapom meg az átadást mert felesleges lenne hogy zaklassák a kitünő mestert. Itt tartózkodásom végén hétvégén a Gendai Reikinél is tanitói avatást kaptam. Erre pont azért került sor, mert Orbanisztánban egy magyar reikis szervezet, a MATURE néhány mestere évek óta vonja kétségbe mindazt, amiben japánban részem s részünk lehetett. Az irigység magyar betegség. Mivel Doi szenszeiről köztudott, hogy a Gakkai tagja, tőle is kaptam avatást. Igy nem férhet kétség hozzá, hogy tanátadási vonalunk is teljesen rendben van. 

Hivatalosan az Usui Szellemi Iskola Közösség tanitóinak tanátadási vonala tehát a mai naptól: Usui-Taketomi-Koyama-Doi-Fodor. Tanátadási vonalamon tanitványaim, tanitótársaim is hamarosan japán mesterektől kapnak átadást, tehát a vonalon mellém kerülnek. Megérdemlik. 

Semmi szerepem nem volt abban, irigyeim és támadóim nem érhettek célt. Saját tetteiknek, módszereiknek köszönhették. Japánban mindig, mindannyian magukat leplezték le.  

Őszntén sajnálom, a sikerből szülöhazám már nem sokat profitál, egyenlőre biztosan nem, mig Orbanisztánként létezik. Mikor e sorokat irom, egy ideje már én is külföldön élek kikényszeritett "önkéntes" számüzetésben és nincs is szándékomban visszatérni a képmutatók, szervilisek, irigyek paradicsomába. Jól érzem magam új, választott hazámban. Orbanisztánban fel lehet számolni a szellemiséget, de a világ fejlődik. Ha itt ellehetetlenitik munkánk, annyi más országban fogadnak szivesen - s ez a csodás módszer az egész emberiségé. 

Külön köszönöm Szabó Gábor jikiden reiki shihannak, hogy a Gendai Reikisek felé a lejáratásomat olyan sikeresen végezte, hogy Japánban a Gendai Reikinek is tanitója lettem :-) Személyesen Hirosi Doi senseitől kaphattam meg a Gendai Reiki avatást és tanitási engedélyt :-) Ennyit ér japánban a lekönyöklés, hátba támadás, kavarás. Szóval semmit.Sajnos, Magyaror szágon a törtető lekönyöklőknek áll a zászló, nem a becsületes, tisztességes embereknek.

Akiknek viszont óriási hálával tartozom, teljes szivemből kértem rájuk áldást és tevékenységükre: 

Gorzó Andreának, Bacskai Katalinnak, Király Ritának, Király Tibornak, Kaló Ernőnek, Kados Anitának és remek, kiváló csapatának, Vesztroci Tibornak és kivételes csoportjának, Kiss Istvánnénak s mestereinek, tanitványainak  Miskolcon s környékén, M. Tóth Juditnak és családjának, Simon Enikőnek és fantasztikus reikis csapatuknak Romániában, Szőcsik Lászlónak és László Ibolyának,  minden reikis tanitványnak, gyakorlónak, aki támogatta az ügyet. 

Köszönöm az Usui Szellemi Iskola Közösségnek, lelkes tagjainknak, gyógyitóinknak, tanitóinknak, tanitványainknak a kitartást, és hogy igazi közösség lettünk - bár Orbanisztánt sokunknak el kellett hagynunk a politikusok hazugságai és aljas törvénykezéseik miatt (valójában mert mi nem lettünk szervilisek, se korruptak se megalkuvóak )  s Orbanisztánnak 2010 óta vagyunk áldozatai - a világban szétszóródva is, mi együtt vagyunk! 

Köszönöm hát külön még Torma Andrásnak, Pőcz Evelynnek, Juhász Krisztinának, Zsidek Nórinak, Monos Veronikának, Szeles Ritának, Tóth Gábornak, Dr. Szabó Attilának és feleségének Tüninek, Molnár Attilának és feleségének Móninak, Faragó Áginak, Bálint Józsefnének, Százdi Józsefnek, Bertók Katinak és Iványi Gábornak és a MET egyháznak, a TASZ ( társaság a szabadságjogokért) kivételes csapatának akik Strasbourgban győzelemre vitték közösségünk méltatlan meghurcoltatásának ügyét. 

Sajnos, kiváló tanitóink mind, és gyógyitóink nagy része is úgy döntött, itt már nem lehet és/vagy nem érdemes tovább élni - én is. Igy hát az eredmény, amit közösen értünk el, már Europa más országaié, és Malaysiáé, Indonéziáé, USA-é, ahova menekülnönk kellett, ki hol talált igazi otthonra, boldogságra, békére, szabadságra, ÉLET-re. 

Nem haragszom a minket is semmibe vevő fidesz-kdnp álszent, képmutató politikusaira se - elég büntetés, ők itt maradnak, máshol ők a senkik. Jó nekünk szabad országban élnünk tovább. 

A következő bejegyzés már a három csodás hét első napjáról szól majd.

 Itt vagyok egy világvárosi szállodában, holnap reggel felszáll a Boeing velem, és dél körül megérkezem Japánba, ahol első szállásomra megyek és kezdődik a beteljesülés, összesen 4 japán mester fog nekem segiteni, egyik tanitóm, a többiek tanitók szintén. És elutazásom előtt még Gendai Reiki tanitóvá is avatnak, Doi szenszeitől kapom az avatást - bár sosem akartam az eredetin kivül más reiki iskolának is tanitója lenni, ez a lehetőség nagy megtiszteltetés ami segithet tanitványaimnak később a hagyományos reiki elterjesztésében.  És a Gendai Reikivel, főleg az ellenem inditott magyarországi lejárató akciók óta, nagyon jó kapcsolatunk alakult ki, sok kitünő mesterüket ismerhetem meg személyesen is. Doi szenszeit már 2010.-ben megismerhettem. 

Vár rám Tokyo, a tisztelgés japán mesterekkel együtt, egyedüli magyarként most Usui sensei siremlékénél, a Meiji és az Ueno park, Asakusa... Ismét Nó szinházba is eljuthatok, és Kamakura, Nikko, Nara, Kyoto, Kurama hegy és az avatás szinhelye, majd ismét Tokyo az előzetes program. Illetve, pár településre még megyek - Negoro, Koga, Iga, Jagyu - akinek mond ez valamit, érti majd. 

Sajnos anyagi okokból, hogy a magyar kormány elvette a nekünk felajánlott pénzeket - egyedül érek célba, de megvárom társaimat - közös a sorsunk a számüzetésben is, egyszerre fogunk elkezdeni tanitani. Amint a szélhámos hazug banda ki kell fizesse a kártéritést, társaim is Japánba érkeznek, zöld az út tanitványaim előtt. Azt akarom,  ne az én vonalamon legyenek, az utat értük vállaltam. Azt akarom, közvetlenül a japán mester vonalához csatlakozzon minden jelenlegi Jinjutsu tanitó és tisztességes magyar reiki tanitók is. 

Azt mondták éveken át, e cél elérése lehetetlen. Ne kergessem a kék madarat mert elérhetetlen. Nem kergettem. Dolgoztam érte. Megtanultam japánul. Megpróbáltam minden reiki mesternek megadni az esélyt az Usui Shiki Ryohoban Magyarországon, megismerhesse Usui eredeti módszerét, amennyire csak lehet.

Nem csináltam belőle üzletet, nincsenek és nem voltak a japán mesterekkel közös gyakorlásokról, képzéseimről, találkozóimról képek honlapomon. Gyakoroltam és igyekeztem fejlődni, majd mások fejlődését elősegiteni. Mert aki már rögtön az eredeti rendszerrel találkozik, nagyot fejlődhet pár év alatt.  Ha akar. Örülök, amikor a később ellenünk hátulról támadók elérkezettnek látták az időt a támadásra, még nem volt ismert a rendszer, csak egy része. Akik elmaradtak az úton, korántsem véletlen. Egy tradició mindig keveseké. Maroknyian maradtunk, tartottunk ki, a gonosz tombolása közepette is. 1994.-ben kezdődött ez irányba utam, és 1997.-ben tettem le a fogadalmam: Ha van Usui mestertől utmutatás, meg fogom találni és nem a magam számára csupán. Az irásos útmutatások tőle és az eredeti szervezettől, 2005 óta érkeztek hozzám meg. Most ami hátravan, az, ami nem leirható, ami nem került soha irásba és vélhetőleg nem is fog. Semmit, de semmit nem tartanak már vissza előlünk, az Orbanisztánban illegalitásba kényszeritett Usui Szellemi Iskola buddhista Közösség célba ért, Japánban és más országokban nagyon becsülik is, tagjait is. 

Legyen hát e tudás, kincs az alapitó mester akarata szerint általunk is az egész emberiségé. Sok nyelven, sok országban fogjuk gyakorolni és megismertetni az arra érdemesekkel. Teljesüljön be Usui mester álma, legyünk mi ennek eszközei! 

Ezzel a tudattal megyek most pihenni, meditálni a gép indulásáig. Tantványaim már egy hete érzik, ahogy növekszik az energia - pedig még el se indultam. De én is érzem a hivást - megyek. Itt az idő!