Ismét egy csodálatos nap! 

Kialudtam magam és, egyre könnyebb a japán mesterekkel a levelezés, kevesebb időm megy el rá. 

Ma elbúcsúztam egy időre az őzikéktől, vettem nekik egy nagy csomag csemegét, és 20 percig etettem kézből 3 aranyos őzikét. A végén az egyik megsimogatott a nyakával! 

Ettem egy nagyon finom grillezett makrélát, amihez rizsen kivül miszó leves is járt 850 jenért, és büszke vagyok rá, pálcikával ettem a szálkás makrélát! Most már tudok pálcikával enni. Vicces látnom, ahogy mi külföldiek pálcikával esszük a leveseket és japán módra szivjuk fel a tésztát, mig több japán a pálcika mellé kanalat is használ, a tésztát a kanálba ereszti, úgy eszi meg. 

Ma ebéd után munka, tanultam a japán nyelvet, feltöltöttem a képgallériákba a képeket, küldöm már őket a közösségnek, megválaszoltam a mailjeimet, a japán mestereknek is válaszoltam és kérdeztem is - van egy olyan érzésem, egy régebbi ismerős mesterrel is találkozom még. 

És délután hatra egy innen kissé távolabbi Sntó szentélyhez utaztam, mert Tradició van kérem - Nó szindarabot fognak ott előadni. 

Két óra várakozás után kezdődik az előadás, de nekem nagyon érdekes volt, hogy lehetett látni az előkészületeket, ahogy a Site (Főszereplő) még gyakorolta a mozdulatokat a táncához maszk és kosztüm nélkül, rengeteg tv társaság jött és kértek interjút a szinészektől, sok külföldi is jött, mellettem kinaiak álltak például. 

Az előadás ingyenes volt, azaz mindnyájan a templomnak ajánlottunk fel pénzt, illetve lehetett programfüzetet venni. 

A Kanze család volt megint, akikkel találkoztam, 2010.-ben is tokyoban az ő előadásukon vehettem részt. A Kanze család legidősebb, nagyon kedves arcu tagja konferálta fel a darabot, köszönte meg hogy eljöttünk. A Sinto pap felszentelte , megtisztitotta a szinpadot, ami maga a szentély volt! Most kisebb Nó szinpad lett belőle. Meggyújtották a fáklyákat, majd egyenként érkeztek a zenészek, mind maga elő tartva hozta az oltár elé a hangszerét és ott leborult vele, majd elfoglalta a helyét. Bejöttek a kórus tagjai is (mint a görög őkori drámákban, itt is van kórus) és a szinészek is, köztük a 12 éves fiú, a leendő új szinész.

A darab Nara történelméhez kapcsolódott, és a fiú vezette fel. A Site valóban képes a megvilágosodás közvetitésére. Velem szemben egy zen mester ült a szinpad másik oldalán - ő is érezte. Sajnos, a közönség nagy része erről mit se tud, esznek, vagy fényképeznek, pedig... itt megtörténhetne szinte bárkivel, aki képes átadni magát, ha máskor nem, a Site tánca alatt. 

A szinészek kellékesektől kapnak maszkot, a kellékesek a darab alatt hozák be a kellékeket és teszik fel a szinészekre például, minden előttünk történik. A zenészek adják a ritmust. Nekem mindig csodálatos élmény. 

Visszatérve, még dolgozom, például a blogot is irom, előtte egy hatalmas adag buddha-rament vacsoráztam, illetve a kétharmadát, mert lavórban hozták a hatalmas adagot - púpos a hasam, de legyőzött. 

Jó nap volt nagyon, holnap pedig ismét KURAMA!!!!