Kyotoba délelőtti pihenés után délután indultam. A régi császári palotával illetve annak kertjével kezdtem. Hát, a Kyotoi mellett a tokyoi kert elbújhat.... Hatalmas ez a park, és bőven van hely ma is mindennek.  Hát igen, itt, a kultúra fellegvárában ma is igen tágas park áll. Ebben hatalmas sétákat tehettek a császári család tagjai, s az udvarhölgyek... mennyi titkos találka, mennyi boldog óra van e park történelme mögött!  Mlyen nagyszerű emberek éltek itt...  Sei Shónagon, a Taira család tagjai vagy Murasaki aki a Genji monogatarit irta ...  akkor, mikor még mi nyereg alatt puhitottuk a húst. 4 órát töltök el csak itt. Mivel esik, sok fotót nem készitek, a tájfun előszele megérkezett, nagyon felhős az idő, öt órakor már sötét van - ami nekem nagyon jó. Igaz,a Ginkaku-ji és a Kinkaku-ji templomok is már bezártak (arany és ezüst templom) de én valami másért jöttem. Busszal közelitem meg a vágyott helyet, korábban leszállok róla a sejtett célnél, a kivánt irányba haladok és befordulok egy mellékutcába, mintha szentélyeket keresnék. Ahová igyekszem, azt nyugati emberektől erősen védik. Felveszem az eltévedt túrista karaktert, látszólag irányt keresgélek, valójában haladok célom felé. többen "útba" akarnak igazitani, de most sajnos se angolul, se japánul nem érteni.... Hogy jó felé járok, azt a várakozó taxik jelzik számomra. Amikor egy kis utcában végre senki nem lát és már beljebb vagyok, átváltozok - elteszem a fényképezőt, a táskát a  vállamról a kezembe veszem és határozott léptekkel megyek a célom felé. Most olyan nyugati ember vagyok, aki tudja hova tart, mert meghivták.  És hamarosan meg is van, amit keresek, egymás mellett több is van, sorakoznak. Az árak 3 600 jennél kezdődnek kb, bizony ide nem akárkiket várnak. Amennyire lehet, a sötétben még jobban bebújok egy kapualjba, és szerencsém is van. Hamarosan, mindössze 12 perc várakozás után hozzám nagyon közel halad el két gésa! Mennek abba a házba, ahol várnak már rájuk. A tradició él, működik. Ezek itt valódi Gésák, nem a túristáknak a látvány negyedekbe valóak. Hamarosan előbújok, és visszafelé indulok, de a szivem ujjong - megtaláltam Kyoto szivét. Bizony, addigra este van, későn érkezem ma Narába, de megérte. Holnap, lehet holnapután is, sehova nem megyek a tájfun miatt, ma éjjel még bevásárolok holnapra ételt, italt, kv nem fog kelleni, és jön 1-2 teljes nap pihenés, illetve nyelvtanulás. A vonaton irom ezt a bejegyzést.  Kyotóból ez volt a legtöbb, amit kaphattam. 2008.-ban már voltam itt, és most úgy érzem, számomra ez a város is már teljes. Kurama is,  Tokyo is számomra teljes, kerek már. Kamakura, Nikko azok a helyek, ahová még visszavágyok. Természetesen, Kuramába bármikor vsszatérek. Mivel van még pár napom, gondolom Narát is bejárom alaposan. Hát akkor, jöhet kis pihenés, és otthon forró fürdőre is szükségem lesz - csuromviz vagyok és hideg van.