Hajnalban ideérkezett a tájfun. Gyakorlatilag átaludtam. Előző nap bevásároltam, ha egy napig nem lehetne utcára menni, és végre aludtam egy jót. Azután sétáltam Nara történelmi részén, ajándékokat vásároltam tanitványaimnak, akik még nem kaptak Japánból. 

Utána még kicsit pihentem, a lábaim fáradtak voltak, ezalatt jött egy kisebb földrengés, ami érezhető volt - kicsit belengett a hotel, az ágy hullámzott és már vége is volt. 

Ma főleg a japán mesterekkel való kapcsolattartás, levelezés volt amivel foglalkoztam, ez munkám legnehezebb része, kinek milyen stilusban irjak, kivel számitok egyenrangúnak, kinek jár a nagyon tiszteleti stilus, a tiszteleti stb.... és hát japán szövegszerkesztő, lassú wi-fi net, a technikai hátterem kezdetleges. 

De ezt is végzem, mert fontos, sok nyugati reiki mesternek nyithatja meg az utat, akik tisztelettel közelitenek a reikihez. 

Tudom, ezzel az úttal véget ér Japánban nekem a nehéz, a fárasztó rész. Ezentúl már, minden alkalommal csak élvezem Japánt - most egy hétig kemény munka következik. Holnap azért megint elmegyek Kuramára, nem tudok vele betelni, holnapután Narában maradok, készülök japán nyelvből, ismét a japán nyelvű levelezéssel foglalkozom és este Nó szinházba megyek, utána Kamakurába visszamegyek ha lesz hozzá erőm, pénteken Kyotoba utazom még városnézésre, majd a képzések következnek. 

Utána még egyszer Ueno és Nikko a tervezett programom.