Másik nagy kedvencem Tokyoban az Ueno Park. Négy év után ismét sétálhattam hát itt is. Annyi változás történt, már itt is megjelent a Starbucks Cafe. 

Mivel első nap telefont is béreltem, most spórolós napom van étkezés tekintetében. Boltban veszek ebédet, vacsorát, csak egy csokival bevont banánnal csábultam el. A parkban ettem meg az ebédem, s egyből ott is felejtettem a kölcsönkapott fényképezőgépet. Fél  óra múlva vettem észre hogy nincs meg, visszasétáltam és persze ott volt, ahol hagytam, már mások ültek ott de senki nem vitte el. Ezt is imádom Japánban.

Megnéztem az állatkertet is, most a panda medve a szár. Nagyon szeretem, hogy az állatkertben ahol lehet, nem rácsokkal oldják meg az állatok tartását. Például a mosómedvéknek 3 fájuk is van, de csak a középsőre tudnak felmászni, arról nem tudnak sehova kimászni - a másik két fa törzsére egy bizonoyos magasságban mászásgátló csikot tesznek, mert azokról már kimászhatnának. A páviánok sziklái is a távolság miatt nem ugorhatóak át. Igy az állatok sokkal szabadabbnak érezhetik magukat. Nagy örömömre sok tájékoztató leirást már megértettem. 

Jó volt ismét e parkban sétálni, a csónakázó tavat is meglátogattam - ám mivel K. szenszei-el még a pontos idejét a holnapi találkozónak le kellett leveleznem, visszajöttem a szállásra négy órára, s márt vár is a mester levele.

Holnap tehát 11.00 órakor találkozunk egy metróállomáson és K. szenszei valamint B. szenszei együtt kisérnek el Usui mester sirjához. 2010.-ben ismertem meg őket személyesen és azóta is tartjuk a kapcsolatot. A holnapi találkozás után legközelebb Kyotoban lesz találkozóm esetleg még a nagy tekintélynek örvendő G. szenszei-el, az ottani közösség vezetőjével, majd már a Kurama hegyi program következik és a teljes felavatás Usui szenszei eredeti Dentó Reiki szervezetének mesterétől. Utána pedig még elutazásom előtt a Gendai  Reiki tanitói felavatását kaphatom meg az iskola alapitójától, Doi szenszeitől. 

Igy hát, ma is a japán nyelv gyakorlása következett, készülök a holnapi napra.